kékfrankos

Közép Európából származó szőlőfajta, Ausztriában először a 18. században tesznek róla említést. Hasonnevei: többek közt Blaufränkisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger. A német név (Lemberger) Lemberg hercegségre utal a mai Szlovéniában, ami valamikor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A Kékfrankosnak Kelet- és Közép-Európában egy felmérés szerint több, mint negyven névváltozata van. A Kékfrankos az 1990-es években még itthon lenézett szőlőfajta volt, amit sokan szívesen lecseréltek volna divatosabb fajtákra, az utóbbi években azonban népszerűsége egyre emelkedett. Sőt, most már vannak borászok, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a Kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak. Magyarország számos borvidékén termesztik, többek közt Sopronban, Villányban, Hajóson, Szekszárdon és Egerben. Az öt borvidék Kékfrankos borai eltérő jellegűek. Sopronban az a hagyomány, hogy nevét a Bonaparte Napóleon hódító seregében szolgáló katonák pénzéről kapta, a jobb borokat ugyanis a helyi gazdák csak az értékesebb kék színű régi francia papírpénzért mérték a katonáknak, a fehér színű háborús papírpénz nem kellett nekik. (A történet nem igaz: abban az időben még Sopronban és környékén is főleg fehérborokat készítettek és csak a filoxéravész után, a 19. század második felében tértek át a Kékfrankosra).