A Balaton borrégió hat borvidéket ölel fel: a déli parton a Balatonboglári borvidék húzódik végig meglehetősen egységes arculattal, az északin pedig megtaláljuk a Balatonfüred- Csopaki, a Balaton-felvidéki és a Badacsonyi borvidéket. De ide tartozik Somló és a Zalai borvidék is.
A Badacsonyi borvidéken az itt állomásozó rómaiak indították útjára a szőlőkultúrát, de Mátyás király alatti időszakot is mérföldkőnek tekintik. A 18. században a Festetics, majd az Eszterházy családok emelték fel a régiót. A 19. század végén a filoxéra Badacsonyt is visszaveti és a 20. századi szocializmus a tömegtermelés bázisává teszi a területet.
A borvidék a Balaton partján húzódó egykori vulkánok (a Badacsony, a Csobánc, a Szent György-hegy, a Gulács, a Tóti- és Sabar-hegy, Őrsi-hegy és a szigligeti hegyek), azaz a Tapolcai-medence tanúhegyeinek lejtőin helyezkedik el. Erre évezredek alatt rakódtak a Pannon-tenger üledékei.
A lokális klímát a Bakony-hegység, a Balaton alakítja legnagyobb mértékbe. Talán ezen a területen kisebbek a szélsőséges kilengések.
Fő szőlőfajták az olaszrizling, a szürkebarát, a kéknyelű. A borvidékén nem határoztak meg dűlőket, ennek oka, hogy inkább a kőzettanilag homogén hegyek definiálják a borvidéket. A térségben mintegy 150-280 méteres magasságig kapaszkodnak fel a tőkék a különböző hegyeken.
