A Leithaberg terület Jois-ban, az utolsó alpesi csúcs legészakibb végénél kezdődik, és Mörbischig, valamint a Rust dombvidék hegyaljáig terjed. Az itteni borászok megállapodtak a régióra jellemző borstílusban. A Leithaberg DAC nagyrészt a geológiai egységén alapszik: leithakalk (lajtamészkő), pala és a lejtők lábánál pedig agyagban gazdag talaj található.
A borokra elegancia, lédús gyümölcsösség és kellemes ásványosság lesz jellemző. Mind fehér-, mind vörösbort is készítenek. A fehérboroknak tükrözniük kell a fajta változatosságát a környéken, ebben sokat segít a mészkőben gazdag talaj. Fehér fajták a DAC szabályozás mentén az alábbiak lehetnek: Grüner Veltliner, Pinot Blanc, Chardonnay, Neuburger, vörös szőlőfajtából a kékfrankos a legelterjedtebb. A fehérborokat többnyire nagy fahordókban érlelik, de oda kell figyelni az egyensúlyra, valamint forgalomba csak a következő év szeptemberében kerülhetnek. Ez a vörösborokra is igaz.
A régi szőlő minden borász boldogsága. A családi borászatban a pinot blanc ültetvényket a borász dédnagyapja 90 évvel ezelőtt kezdte el beültetni, majd a nagyapja 60 évvel ezelőtt bővítette. Most pedig Georg Priler úgy gondolja, hogy az ő feladata az, hogy befejezze, vagyis kíváló minőségű borokat készítsen ezeken a területeken, hogy tovább vigye a hagyományokat. Számára a Fertő tó melege és a Lajta hegység hűvösének kombinációja az altalaj speciális meszes vonalaival nagyon izgalmas lehetőségeket teremt.
A kékfrankos több napos héjon tartás után legalább másfél éves barrique és nagy hordós érlelést kapott.
A bor ízében cseresznye, vörös áfonya, gyógynövényes jegyek, nagy testben sűrű, fűszeresen selymes harmóniát alkotnak.
Értékelések
Falstaff 92/100 pont
