PRAGER Grüner Veltliner Achleiten Smaragd Wachau DAC

Az Achleiten Wachau borvidék egyik legismertebb és legelismertebb dűlője. Nem véletlenül, hiszen a helyi borászok egyöntetűen úgy tartják, hogy ez a termőhely a régió legkiemelkedőbbjei közé tartozik. Az innen származó borok éppoly lenyűgözőek, mint maga a dűlő, amely a Duna partjától egészen az erdő széléig húzódik.

Bár az Achleiten dűlőt soha nem osztották kisebb parcellákra, termőhelyi adottságai rendkívül összetettek. Talajai eltérő földtani eredetűek: megtalálhatók a paragneiszből kialakult klasszikus mállási talajok, valamint az itt különösen jellemző migmatit–amfibolit eredetű talajok. A dűlő felső részén a Gföhl-gneisz utolsó nyúlványai is megjelennek, amelyek Dürnstein és Loiben környékének meghatározó kőzetei.

A terroir sokszínűségét tovább fokozza a jelentős szintkülönbség: a szőlőültetvény 209 és 357 méteres tengerszint feletti magasság között terül el 22 hektáron és átlag 40%-os lejtőkkel.

A dűlő neve is beszédes: az „Ach” előtag egy vízfolyásra (latinul aqua) utal, míg a „-leiten” a meredek hegyoldalt jelenti. Ez a név tökéletesen tükrözi a dűlő földrajzi adottságait és egyedi karakterét.

Achleiten talajprofil – Migmatit–amfibolit

A Loibenberghez és a Kellerberghez hasonlóan az Achleiten felső részét is Gföhl-gneisz alkotja. Az alsó dűlőrész azonban bázisokban gazdag migmatit–amfibolitból áll, amely a Gföhl-gneiszhez kapcsolódó, rendkívül stabil alapkőzet. A migmatit olyan kőzet, amely a korábbi kőzetek részleges megolvadásával jött létre. A dűlő legdélebbi sarkában, a vasút közelében paragneisz is megtalálható, amely a terület harmadik jellemző anyakőzete.

A homokos, köves szerkezetű talaj kiváló kalcium- és magnéziumellátottságot biztosít. A felső talajréteg alatt egyértelműen a gneiszes jelleg uralkodik, az alsó, sötétebb rétegben ezzel szemben az amfibolit jellege válik meghatározóvá.

Nyugati Achleiten talajprofil – Gföhl-gneisz

Az Achleiten dűlő rendkívül meredek nyugati részének talaját lejtőtörmelékből kialakult rétegek alkotják, amelyek finom homokos talajból, valamint durva kőtörmelékből és nagyobb kőtömbökből állnak. A magasabban fekvő részeken a Gföhl-gneisz uralkodik, míg az alacsonyabban fekvő területeken migmatit–amfibolit is előfordul.

A talaj köveit döntően Gföhl-gneisz alkotja, kisebb mennyiségben pedig sötét színű amfibolit is előfordul. Ez a különleges talajszerkezet ideális feltételeket teremt a Riesling és a Grüner Veltliner termesztéséhez, amelyek ezen a termőhelyen különösen magas minőséget érnek el.

A Smaragd kategória neve egy smaragzöld színű gyíkról kapta a nevét, aki a szőlőültetvények forró és napos sziklafailain sütkérezik. Ez a legmagasabb minőségmegjelölés alkoholfok szerint vagyis min. 12,5 fokosnak kell lennie a tételnek. A Smaragd tételek szárazak, testesek, komplexek valamint magas érlelési potenciállal rendelkeznek. 

A bor világos zöldessárga színű ezüstös reflexekkel. Illatában finom narancshéj, fehér alma, mezei fűszernövények, valamint egy leheletnyi mangó jelenik meg, amely vonzó és elegáns illatképet alkot.

Ízében lédús és kifinomult, finom mangós és sárgabarackos jegyekkel. Rendkívül elegáns, hosszú lecsengésű bor, amelyet ásványos-citrusos, citromos karakter zár. Hosszan megmaradó utóíze és kiváló egyensúlya egyértelműen jelentős érlelési potenciált ígér. (Falstaff, Peter Moser)

A grapefruit és az apróra vágott koriander friss aromái szépen egészítik ki a lédús csonthéjas gyümölcsök karakterét. Közepesnél testesebb bor, amely kiváló koncentrációval rendelkezik, ugyanakkor hűvös érzetű, száraz és üde stílust mutat. A hosszú lecsengést finom, grapefruithéjra emlékeztető, enyhén kesernyés feszesség teszi még izgalmasabbá.

Értékelések

97/100 Falstaff

95/100 James Suckling

94/100 Robert Parker