DOMANE WACHAU Grüner Veltliner Achleiten Smaragd 2023
Az Achleiten Wachau borvidék egyik legismertebb és legelismertebb dűlője. Nem véletlenül, hiszen a helyi borászok egyöntetűen úgy tartják, hogy ez a termőhely a régió legkiemelkedőbbjei közé tartozik. Az innen származó borok éppoly lenyűgözőek, mint maga a dűlő, amely a Duna partjától egészen az erdő széléig húzódik.

Bár az Achleiten dűlőt soha nem osztották kisebb parcellákra, termőhelyi adottságai rendkívül összetettek. Talajai eltérő földtani eredetűek: megtalálhatók a paragneiszből kialakult klasszikus mállási talajok, valamint az itt különösen jellemző migmatit–amfibolit eredetű talajok. A dűlő felső részén a Gföhl-gneisz utolsó nyúlványai is megjelennek, amelyek Dürnstein és Loiben környékének meghatározó kőzetei.
A terroir sokszínűségét tovább fokozza a jelentős szintkülönbség: a szőlőültetvény 209 és 357 méteres tengerszint feletti magasság között terül el 22 hektáron és átlag 40%-os lejtőkkel.
A dűlő neve is beszédes: az „Ach” előtag egy vízfolyásra (latinul aqua) utal, míg a „-leiten” a meredek hegyoldalt jelenti. Ez a név tökéletesen tükrözi a dűlő földrajzi adottságait és egyedi karakterét.
Achleiten talajprofil – Migmatit–amfibolit
A Loibenberghez és a Kellerberghez hasonlóan az Achleiten felső részét is Gföhl-gneisz alkotja. Az alsó dűlőrész azonban bázisokban gazdag migmatit–amfibolitból áll, amely a Gföhl-gneiszhez kapcsolódó, rendkívül stabil alapkőzet. A migmatit olyan kőzet, amely a korábbi kőzetek részleges megolvadásával jött létre. A dűlő legdélebbi sarkában, a vasút közelében paragneisz is megtalálható, amely a terület harmadik jellemző anyakőzete.
A homokos, köves szerkezetű talaj kiváló kalcium- és magnéziumellátottságot biztosít. A felső talajréteg alatt egyértelműen a gneiszes jelleg uralkodik, az alsó, sötétebb rétegben ezzel szemben az amfibolit jellege válik meghatározóvá.
Nyugati Achleiten talajprofil – Gföhl-gneisz
Az Achleiten dűlő rendkívül meredek nyugati részének talaját lejtőtörmelékből kialakult rétegek alkotják, amelyek finom homokos talajból, valamint durva kőtörmelékből és nagyobb kőtömbökből állnak. A magasabban fekvő részeken a Gföhl-gneisz uralkodik, míg az alacsonyabban fekvő területeken migmatit–amfibolit is előfordul.
A talaj köveit döntően Gföhl-gneisz alkotja, kisebb mennyiségben pedig sötét színű amfibolit is előfordul. Ez a különleges talajszerkezet ideális feltételeket teremt a Riesling és a Grüner Veltliner termesztéséhez, amelyek ezen a termőhelyen különösen magas minőséget érnek el.
A Smaragd kategória neve egy smaragzöld színű gyíkról kapta a nevét, aki a szőlőültetvények forró és napos sziklafailain sütkérezik. Ez a legmagasabb minőségmegjelölés alkoholfok szerint vagyis min. 12,5 fokosnak kell lennie a tételnek. A Smaragd tételek szárazak, testesek, komplexek valamint magas érlelési potenciállal rendelkeznek.
Az itteni Grüner Veltlinert a kopár talaj miatt alacsony hozam jellemzi. A szőlőt természetesen kézzel szüretelték, több menetben és szigorú szelektálással. Néhány órás macerálás után finoman préselték, majd szabályzott hőmérsékleten erjesztették. A bort eleinte néhány hónapig acéltartályokban- majd nagy tölgyfahordókban érlelték. A késői palackozás lehetővé tette a finom seprőn tartást, így bíztosítva a tétel textúráját és karakterességét.
Az Achleiten borok jegyeiben a füstösség, kovakő, gyógynövényesség egyaránt állandó jellemző. Ezt egészítik ki a virágjegyek, barack, friss fűszervirágok, fehér bors, valamint a háttérben megjelenik halvány alma, egzotikus gyümölcs és az elmaradhatatlan ásványosság. Telt, koncentrált textúra. Hosszú lecsengéssel és nagyon hosszú érési potenciállal rendelkezik.
A bor az Achleiten kiváló karakterét bemutató bor, amely elegáns, jól felépített, közepes testű kortyában fehér húsú gyümölcsök és fehérbors aromáit kínálja. Lecsengése ugyan kevésbé összetett, de rendkívül harmonikus és kiegyensúlyozott. (James Suckling)
A bor halvány aranysárga színű ezüstös reflexekkel. Illatában szénavirágos és hársfavirágos jegyek bontakoznak ki, amelyeket a háttérben friss alma és egy leheletnyi citrus egészít ki. Szájban lédús, fehér húsú csonthéjas gyümölcsök, ásványos és sós karakter, finom textúra és visszafogott, elegáns savszerkezet jellemzi. Lecsengése enyhén sós, ízében egy kevés sárgabarack és hosszan megmaradó citromos utóíz fedezhető fel. (Falstaff, Peter Moser)
Gasztronómiában jól párosítható borjúhúshoz, nemes baromfihoz, galambhoz vagy fürjhez, valamint fűszeres érlelt sajtokhoz. De az ázsiai, thai konyha is remek partner lehet, akár csípős ételekkel is. Analitikája is kiegyensúlyozott: 6g/l savkészlethez 3,2g/l maradékcukor társul.
Értékelések:
96/100 A La Carte
95/100 Decanter
94/100 Falstaff